Na most ijedtem meg magamtól. A héten fotóztam egy munkahelyi Mikulás eseményen, ahol egy csomó gyerek volt, köztük egy kisbaba. De ő olyan gyönyörű volt, hogy azonnal beleszerettem és körbefotóztam. Most, napokkal később is szépnek találom. Meg komoly egyéniségek is voltak ott, igyekeztem lencsevégre kapni személyiségük legapróbb szikráját is.
Az a hírem járja - amúgy tudatosan - hogy nem csípem a gyerekeket. Itt viszont volt pár kölök, akik elrabolták a szívem. Könnyen megtalálom velük a közös hangot, ezt már a nyári esküvőn is tapasztaltam. Most egyik kollégám mesélte, hogy gyerkőcei sokat emlegetnek engem, ami a kő szívemnek igencsak jól esik.:))
Aznap fájt a fejem, a szemem, és amúgy is a hátam közepére kívántam ezt az egész fotózgatást.
Többet nem csinálom, mert úgy érzem, hogy nem megfelelően értékelik azt, hogy a szabadidőmben szívességet tettem nekik. Kicsit kiábrándító, amikor belegondolok, hogy rajtam jelenleg 3 ember bérét spórolják meg, a felelősségem folyton nő, de arányaiban a honorálás nem.
Fotósunk is elkeserített, igazából még azt reméltem, hogy egy csomót tanuhatok tőle, de már nem is kérek tőle semmit. Nem szimpatikus a hozzáállása, vagyis konkrétan nincs. Szóval összességében, minden ígéret ellenére - amiből kb. semmi nem valósult meg - azt érzem, kihasználtak.
A baba legalább aranyos volt. A többiek meg kenjék a hajukra a hülye képeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése