Ahol én dolgozom, most áldatlan állapotok uralkodnak. Az egységünk belátható időn belül megszűnik, a főnök gyorsan intézett magának máshol melóhelyet, és úgy gondoltam, már semmi értelme itt időznöm. A főnök pedig, aki már csak 2 hetet dolgozik ott, valamiért úgy gondolja, hogy nekem maradnom kell. Beadtam a felmondásom, szabályosan. Erre a közös megegyezés határidejét kitolta 2 héttel. Három napon át tárgyaltunk róla, hogy a két igényt közelítsük. Pénteken elfogadtam az ő feltételeit, majd nem volt hajlandó aláírásával igazolni, hogy átvette a felmondásom. Megzsarolt, hogy az ő felettesének jóváhagyását ő akár befolyásolhatja "szakmai vélemény" címszó alatt, és mégjobban kitolja a határidőt. Mondanom sem kell, ennek a "szakmai véleménynek" bizonyítható oka nem lenne munkaszervezés szempontjából, a konkrét szemétségen alapszik csupán.
A csávó elé toltam a papírt, keze alá a tollat, kértem, hagyja jóvá,ha már ebben egyeztünk meg, de ő csak hebegett-habogott. Kértem még többször, udvariasan, akkor sem tette meg.
Egy dolog zavar, nem értem miért éri meg neki kibaszni velem, ha már csak 2 hétig van nálunk.
Tudom, fordulhattam volna drasztikus módszerekhez, hogy elérjem a célom, de nekem más a habitusom.
Illetve a franc tudja, ugyanis a viták során volt pár alkalom, amikor a főnök arcán ijedtséget véltem felfedezni és több ízben, amikor bullshittel körítve be akart adni nekem valami valótlant, melyet kivédtem, meglepődött és elnémult.
Most más megoldáson dolgozom. Nagyon nehéz lelkileg ezt elviselni. Tegnap már az idegösszeroppanás kerülgetett, gyomorideggel megyek dolgozni, étvgytalan vagyok, aludni sem bírok jól. Érzelmileg roppant megviselő úgy, hogy még teljesíteni is kell a munkában. De ki fogom bírni, elég erős vagyok. Már nincs sok hátra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése