A Közelebb c. dallal éppen remekül tudok azonosulni.
Szerdán munka után abban a csodálatos időben nem igazán volt kedvem hazamenni a 3. emeleti panelba a világ végére, a négy fal közé. Inkább tettem egy sétát a Margitszigeten!
Aznap rég nem tapasztalt kiegyensúlyozottságot éreztem magamon, az alakomhoz legjobban illő nyári ruhám volt rajtam, frissen mosott, rakoncátlan haj, mosolygó szemek és nyitottság a világ felé.
Ahogy ezen idilli állapotban sétáltam a körúton, vettem egy adag citromos nápolyit a kedvenc körúti pékségemben a Jászain, közben arra gondoltam, de jó lenne összefutni például Balázzsal. Egész nap - sőt egész héten - a zenéje tartotta bennem a lelket, így azért elég nehéz lett volna másra gondolni. :)
Aztán amikor ezen túlléptem, az ötlött az eszembe, hogy ennek a lánynak igazából már kísérővel illene a Margitszigetre tartania. Tényleg kár volt azokért a szép percekért, hogy csak magamnak tarthattam meg.
Szép volt a gyilkos Duna, szépek voltak az emberek, a híd korlátja tövében leégett mécsesek és fonnyadó virágmaradékok feküdtek. A megemlékezés ottfelejtett nyomai.
A Margitszigeten eszembe jutott, hogy még sosem láttam a rózsakertet. Nem érdemes kihagyni ezt a látványt. Bennem amúgy is van egy megmagyarázhatatlan vonzalom a rózsakertek iránt! A fotók persze nem adják vissza a személyes élményt.
Aztán távolban felcsendült valamiféle zene, ki kellett derítenem mi az. Egyre tisztábban hallva táncház-érzésem támadt! És valóban, népzene szólt, táncosok gyakoroltak az esti előadásra a Margitszigeti Szabadtérin. A magas falaktól nem láttam semmit, ezért inkább csak sétálgattam a romok közt, élvezve a szép zenét.
Annyira ott ragadtam, hogy leültem egy szilfa alá, és elkezdtem rajzolni. Talán gyakrabban kéne tenni ezt, rajzolni. Régen az életem szerves része volt, bizonyára hiányzik.
Amikor az ember egyedül van hagyva a gondolataival, azok felerősödnek. Azt reméltem, hogy a természetben sétálva egy kicsit megnyugszik a lelkem nyugtalanja, de valójában kikristályosodott egy addig csak homályba vesző érzés. Hogy előnyömre válik-e ez a felismerés, azt nem tudhatom, de az biztos, hogy nem egy kellemes tapasztalat nyomást érezni ott, ahol elvileg nincs semmi kézzel fogható. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése