Én úgy teszek, mintha nem hallanám és érteném meg, amit mondanak nekem. Pedig pontosan tudom miről van szó, csak a magam védelmében ignorálom. Vagyis próbálom, de persze belül emészt. Főleg, ha igazuk is van....
A héten a depresszió jeleit véltem felfedezni magamon újból. Arra gondoltam, egy jó alvás és egy otthoni hétvége helyrehoz. Nem vált be. Szóltam Í-nek, hogy ez a szitu, hogy legalább ő tudjon figyelni rám. A családnak nem mondom el, mert ők nem merik elfogadni, hogy ez velem is megtörténhet, elbagatellizálják.
Össze kell szednem magam.
Múlt héten kiderült, hogy genetikai okokból adódóan veszélyesen magas a koleszterin szintem. Kaptam gyógyszert rá, de még elfilozofálgatok, hogy alkalmazzam-e, ugyanis szétb@szhatja a májat és szörnyű izomgörcsöket okozhat.
Van gyógynövényes megoldás is rá, azzal fogok szórakozni a közeljövőben.
De valójaban ez sem hat meg. Semmi az ég világon. Hónapok óta nem is mosolygok. Nem tudom, miért van ez, de jó lenne, ha ezt a 27 és fél éves testet nem egy 87 éves lelke bitorolná.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése