Harmadik hete dolgozom egy optikában. Minden porcikám tiltakozott ellene, hogy aláírjam azt az undorító szerződést erre a nem pokoli, csak szimplán szar munkahelyre, aprópénzért. De megtettem, mert közeleg az átköltözés barátom családjától a lakásába. Ennek feltétele, hogy mindketten dolgozzunk, de úgy érzem, beledöglök. Undorodom a helyzettől, hogy egy ilyen szinten aluli munkát végzek, nem diplomás bérért. Undorodom attól, hogy ilyen áldozatot kell hoznom -már megint- a kapcsolatunkért/ban. A kimerülés szélén állok. Ma már a villamoson hazafele könnybe lábadt a szemem. Tudom, hogy nem vagyok jó helyen. Ez csak egy helyben toporgás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése