Kortársadalmi sokk

Fuj, fuj, fuuuhhhuuuj.

Kibaszott facebook. 10 évre offolnom kéne, meg mindenkit. Őszintén undorodom a terhességes képektől. És egyre többet tesznek fel. Hát milyen gusztustalan már az, hogy kiteszed 600 féle beállításban a puffadt, megváltozott, striás testedet? Őrizd meg magadnak az emléket. Nem fura, hogy az ember szégyenlősködik a közfürdőkben, strandon, harcol a privát kabinokért, utána meg telekürtöli a közösségi médiát azzal, hello, itt egy nagy pucér gömb, amin feszül a bőr,  meg van valaki benne, de még meg se született, de még azt se tudod, hogy élve vagy halva jön világra, vagy egészséges lesz-e, de te büszkén mutogatod akárkinek, fedetlenül. Persze ha beteg lesz, akkor nem mutogatod. 

Ez nem egy vidámparki élmény, amit mindenki orra alá oda lehet dörgölni. Ez nem egy közösségi élmény, ami a közösségi oldalakra kell, hogy kerüljön. Ez a te élményed, te tudod milyen jó vagy rossz. Egy átlag embernek csak egy a sok nagy has közül.

Sajnálom, hogy nem látom szépnek, mint mások, ez a személyiségem hiányossága lehet. Ezzel együtt úgy gondolom, ez mind csak biológia, nem egyedi, nem kellene túlmisztifikálni. Nem szeretem az emberek egoizmusát. És ez a jelenség pedig igenis annak a jele. Lennének nyersebb gondolataim, de inkább megkímélem tőle a világot.:)

Amúgy az ütötte ki most nálam a biztosítékot, hogy valami amcsi csaj a terhessége során lemodellezte a hasát meg a melleit, majd kirakta házába, hogy de szép. Kész... kiégtem... ennyi erővel lemodellezhetném a még élő hörcsögömet, hogy még 50 évig láthassam a formáját.

Kedves anyukák... lehet a terhességet szépen is viselni.