"Ez a ház csupa szeretet, a mama és a gyerekek, de a papa rég elköltözött, mert úgy érezte, hogy élni akar."
Volt két aprócska fiú, épp, hogy hatévesek. Anya és Apa volt a mindenük, mindig együtt mentek mindenhova. Anya volt az erős bástya, Apa pedig a világ legerősebb harcosa, aki értük mindent megtett. Aztán Apa egyik este nem jött haza. Másnap hirtelen megjelent, de csak pár órára. Furcsán szóltak egymáshoz, már nem szeretettel. Aztán Apa leült a fiúkkal játszani, próbált úgy tenni, mintha mi sem történt volna, de arcára feszültség ült ki. Sápadt volt, ugyanaz, de mégsem ugyanaz. Aztán felállt, egyenként felemelte a fiúkat, barackot nyomott a fejükre, adott egy-egy puszit. A fiúk megkérdezték, hova megy, amikor vette a kabátját. Apa csak ennyit mondott: Vigyázzatok Anyára! Majd nehezeket lépve hátrahagyta a meleg otthont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése