Eljöttem pároméktól gödöllőre tanulni,de kezd már végem lenni. Bennem van a vágy a menekülésre. Nem a tanulás elől.Gödöllő elől, a sötét és hideg koliszoba elől. A buta szobatársam elől. Szerencsére most nincs itt, nem is érdekel hol van. Rühellem. Egy szar ember.
Most csak 3 vizsgám van elvileg. Kémiára készülök. Csak azért jöttem el Pestről. De mennék vissza, csak ott nincs nyugi, meg inkább Áronommal lennék. Haza is mehettem volna, de mégsem, mert persze az egyetem 5-én nyit, és csak akkor tudok leadni egy dolgozatot. Fantasztikus. Igazából otthonról is menekülök. Szar volt a karácsony. Nem is volt. Itt meg hideg és sötét van. Ki sem tettem ma a lábam, tanultam. Utálom ezt. Dolgoznék már. Semmi értelmét nem látom itt pazarolni az időmet. Nem akarok én PhD-s lenni,vagy egyéb...kutató se, oktató se, akkor meg minek betegítem itt a lelkem? Tényleg beteg. Totál elvágtam magam a külvilágtól. Basszák meg. Bassza meg a kretén Gödöllő meg a selejtes szobatársam is. Meg az egész egyetem. Meg a kurva Corvinus is, hogy nem indult a szak, nem kéne itt sínylődnöm. Wáááááááááááááá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése