Ledolgoztam

Hivatalosan jövő pénteken,gyakorlatilag ma fejeztem be a szakmai gyakorlatomat.
Még nem érzem ennek a jelentőségét,még nem tudom,miben lesz más a nyár többi része,de jó tudni,hogy ez már egy elvégzett feladat. Szerdán vizsgázom,pár nappal előtte azért én beveszem a várost,hogy tudjak nyugodtan tanulni,na meg nagyon piszkálja a fantáziám az árvíz. A Dunára eddig is amolyan szent,ősi és bölcs folyóként tekintettem,és most valóban megmutatkozik az ereje,a nagysága. Tulajdonképpen ő azt teszi,amit a természet szabott ki neki feladatként.Az,hogy mi apró emberek beillesztgettük szépen lassan életünk elemeit a folyó életterébe,és ennek megisszuk a levét,csakis a mi hibánk.

Talán írok is egy verset erről a nagyszerű jelenségről,már várom!

Olyan kellemes eseményben volt részem,hogy muszáj megosztanom.Amikor ma délben már gurultam ki a bicómmal a kapun,megláttam a főnökömet,épp felém tartott,és közben telefonált. Elkezdtem teleképpel vigyorogni,mert már vártam,hogy mit szól be,ugyanis Péter imád csipkelődni.Viszont nagy meglepetésemre így zárta le a telefonbeszélgetést: " Most le kell tennem,mert Minka rám mosolygott,és teljesen levett a lábamról." Áááá,ezt sosem vártam volna tőle,annyira kedves volt!:D