Szép:)

Minden úgy sült el,ahogy S. Tomi tervezte.A leányzó igent mondott,a gyertyák égtek,a rózsacsokor még ma is szép volt.Aztán koccintottunk,mikor visszaértem.Asszem' tudom már,milyen pezsgőt kedvelek!
Két,nagyon aranyos,bájos embert ismertem meg.Remélem boldogok lesznek együtt ezután is.

Tomi elmesélte a történetüket,ami igazán példaértékű.3 éve találkoztak itt,az én kis konyhámban,egy közös barát révén.Tomi már akkor tudta,hogyha ez a lány a kedvese lesz,akkor sokáig fog tartani.Éppen mindketten egy csalódásból lábaltak ki,és valahogy sikerült egymásra hangolódniuk.A srác azt mondta, hogy az a kép,ami kialakult benne Juditról, abszolút változatlan.

Míg készülődtünk,egészen belemélyedtünk a szerelem témakörébe, a férfiak lelkének megértésébe,továbbá abba,hogy a kor mennyire számít egy kapcsolatban. Olyan kérdéseket hánytorgattunk fel,amik eléggé általánosak. Akadály-e a nagy korkülönbség miatti generációs eltérés? Honnan tudom,és meddig várjak a felismerésre,hogy az illető,aki éppen "az utamba áll",nekem való-e?Meddig lehet húzni-vonni ezt az egészet?
Ezek olyan általános kérdések,amikre ezer válasz adódhat.

Ma volt egy randim a BME-s sráccal,de már kezdek elbizonytalanodni abban,hogy ezt folytatnunk kellene-e.
Úgy érzem,megint csak ugyanaz az a szituáció kezd kialakulni,mint eddig oly sokszor.Könnyedén elbeszélgetek egy szimpatikus,jólelkű,kedves sráccal,ő lassan,de biztosan belém habarodik,és lát bennem valamit,amit szeretne,de én....én benne nem. És ilyenkor még egy léggyel szemben is nagyobb rokonszenvet érzek...mert kezd kényszeres lenni az egész.

A szikrát keresem,a vonzóerőt, azt,ami miatt a szerelmet oly magaslatokba emelik. Azt a férfit keresem,akire ránézek,és azt mondom: gyönyörű és akarom,és elpirulok,és boldog vagyok,ha rá gondolok,büszkeséggel tölt el,hogy az oldalamon áll. Azt a társat keresem,aki már az elejétől fogva olyan hatást gyakorol rám,hogy az érdeklődésemet  folyamatosan fenntartja,kreatívvá tesz,és őrülten várom,hogy újra lássam. Oly nagy kérés ez? Szerintem nem.