Gabiccal mindig olyan világmegváltói gondolataink születnek,ha összedugjuk a fejünket,hogy még nekünk is elkerekedik a szemünk.Hogy ezt a palacsinta okozza,vagy az,hogy életünk során az első naptól fogva (a gimi 4 évén kívül) mindig azonos volt a lelőhelyünk,az már örök talány. Szóval már-már rituálé szerűen beültünk a Ferenciek terénél lévő palacsintázóba,és beszélgettünk emberekről,a környezet hatásáról a viselkedésre,ösztönökről,hogy képes-e a tudat uralkodni rajtuk,és ha igen,kiké,s ha nem,akkor milyen következményekkel jár. Példákat persze a valós életből hoztunk,és abban is egyet értettünk,hogy mi egy kicsit másképp látjuk a világot,mint az otthoniak. Gabic szerint mi is bele fogunk törni a szürke hétköznapokba,és megszürkülünk idővel,s a tettvágy is a korral múlni fog.Bizakodom azért,hogy ez nem így fog történni.:)
Utána pedig abszolút spontán M.-mel elindultunk Szekeres-Barbaró akusztikus muzsikát hallgatni...hát elég sokáig kerestük a bisztrót,de olyan ügyesek voltunk,hogy pont kezdésre már le is vettük a kabátot.Aztán végig ott ücsörögtünk a bárnál,sokat beszélgettünk,söröztünk. Végül hajnali egy körül hazakászálódtunk...,persze én nem bírtam elaludni,és csak 3-kor huppantam bele az ágyamba.Elég kómás költözködés lesz a mai.:D
Péntek reggel R. barátnémmel mentünk "dögös" ruhát keresni,mert egy éves (vagy egyéves?) évfordulót ünnepeltek a kedves párjával. Végül találtam egy gyönyörű,fekete alapon fehér hímzett virágos, mélyen kivágott ruhát.Neki is megtetszett,mind a ketten felpróbáltuk,én beleszerettem kapásból,de tudtam,hogy neki nagyobb sikere lesz benne,így megegyeztünk annyiban,hogy övé a ruha,de ha kell,bármikor elkérhetem. Persze sohasem fogom.Egy hónap,és elfelejtem...de tényleg gyönyörű volt.Végül éhünket kínai étellel enyhítettük. 2007 óta először ettem kínaiban,és rájöttem,hogy semmi bajom nincs az ízvilágukkal,de csak ne abban a ******** olajban főznének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése