Megelevenedett filmkocka

"Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,

Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.

Élvezd..."

Szólt a dal,s mi ott ücsörögtünk néhányan a kordon tövében,hallgatva a zenét. Ő az ölembe hajtotta a fejét,hanyatt feküdt,és csak nézett rám vidáman. A hajam az arcát súrolta,néha ráfújt,mert játékos kedvében volt. A zene szólt,és andalított, elkalauzolt pár pillanatra egy gondtalan világba, ahol minden könnyed. Dúdolni kezdtem,és ringatni magam. Közben átöleltem,néha gyengéden végigsimítottam arcán,cirógattam,mert kérte,és mert jól esett.
Annyira idilli volt, egy örökké megőrzendő pillanat. Minden forró nyári estémet így tölteném el.