everydays

Ma találkoztam a konzulensemmel először,aki nagyon jó fej. Úgy gondolom, eredményesen fogunk együtt munkálkodni a szakdogámon. Elhatároztam,hogy 60 oldalas lesz. Yehúú,csak álljak neki! Remekül elbeszélgettünk úgy 3 egész órán át Sopronban. Legalább addig se a JCS-on járt az agyam. Úgy várom, mint egy kisgyerek a karácsonyt. De tényleg.
A konzulensem azt mondta,én vagyok az első normális Corvinusos, akivel eddig beszélt. Háh!:D Megtörtem az általánosítást.:D Egyébként 3 perccel ezelőtt mentettem meg a 4. sünt Jankától. Le akart mászni a drágaság a lapátról,de nem hagytam,mert nagyot esett volna.

Milyen nap van ma? Ja csütörtök. Akkor tegnap jött be melóba a kedves agrármérnökünk, a Péter. Aki amúgy növényorvos is, de az agrármérnök sokkal menőbb,tehát az. Mondjuk már számítottam is rá, mert úgy rémlett,mintha erre a napra jelentkezett volna be. Nagyban mérem a 20 grammokat, aztán betoppant. Segítettem neki pakolni valamit,aztán leült az "irodámba",és szóval tartott. Péterünk kijelentette,hogy szerinte szép vagyok, aminek én rettenetesen örültem és pironkodva köszöntem meg a bókot. Aztán szekált,hogy nem csinálok semmit, pedig bizony sok 20 grammot mértem ki 3 tizedesjegy pontossággal,és az komoly szellemi munka! Beszélgettünk a "különgépéről" ( az ő legalább 25 éves autója),amit most otthon hagyott, pedig az a kedvenc autója,meg nekem is. Ez már a mi hülyeségünk fokozása... Elbúcsúzott, egy óra múlva viszont újra megjelent és boldogított. De megérkezett a főnök is a 3 tizenéves fiával. Állítólag rosszak. A főnök tiszta ideg volt miattuk, gyorsan kitalált valamit,amivel lefoglalta őket. Péter közben invitált engem,hogy menjek ki vele terepre. Szívesen mentem volna, de egy ideges főnökkel a sarkamban,munkaidő kellős közepén nem éreztem helyénvalónak a kóválygást. Szóval az aznapi mérnöki móka elmaradt.:( De legközelebb hagyom, hogy elraboljon.

Helyette rám maradt a három kis srác. Igazából semmi baj nincs velük, csak elevenek és kíváncsiak. Cukortartalom mérőt nézegettünk, ügyes kis szerkezet. A főnök persze jól lelépett.:D:D:D Kezdett a lelkesedésük csökkenni a műszer iránt, ezért megkértem őket, hogy segítsenek az egyik növénykísérletben. Egy olyan munkafolyamatban, amit nem lehet elrontani, viszont egyedül eléggé időigényes. Nagyon ügyesen és gyorsan megoldották a feladatot az én kis segédeim. Még hogy rosszak!