Ezen a nyáron szinte végig dolgozni fogok,aminek örülök,sosem árt a zsebpénz.:) Közben meg kéne írnom a szakdogámat,jajjj...
Még jó,hogy dolgozok,halálra unnám magam.Viszont így azt fájlalom,hogy mások mennyire ki tudják használni a nyarat,mennek ide-oda,én meg nem.
De ha volna is rá időm,akkor sem tudnám az ilyen jellegű vágyaimat megvalósítani. Rájöttem,hogy nekem nincsenek olyan barátaim,akikkel el lehetne menni valahova. Ja és persze vannak olyan barátok,akik ezer örömmel kihasználtak,vagy átvágtak.Nem haragszom,de ez akkor sem jó így. Az ember csak magában bízhat.Nem nagyképűség,most már látom,hogy az egyénben van a kezdet és a vég. A saját kezdete és a vége,és más igazán nem is számít,mert amit átélünk( vagy nem ),annak a nyoma csakis bennünk marad meg.
Én már nem keresem,nem invitálom az úgynevezett (régi) barátaimat,mert csak akkor adnak életjelet magukról,ha akarnak tőlem valamit.Én pedig nem szoktam kérni semmit,mert én ilyen vagyok. Inkább egyedül megoldom a dolgaim,mintsem valaki máson múljon. Mindenki csakis a saját érdekeiben cselekszik 100%-osan. Emiatt nincs összetartás. Emiatt a felismerés miatt én már képtelen vagyok csalódni is. És bízni is. Lehet ,hogy épp oly gonosznak és szemétnek kéne lennem,mint a körülöttem lévő emberek. Hogy mit érnék el vele? Amit mások,de belső békém biztos nem lenne. De az önzőség kivitelezhető.Senki sem szeretni az önző embert,ez tény,de ezek szerint senki sem szeret senkit. Az önző embertől elvileg elfordulnak a többiek,de úgy látom,hogy inkább tapadnak rájuk.Mindig az kell,ami nincs.Közhely,a közhely pedig ma már negatív értelemmel rendelkezik sajnos,pedig éppen olyan szó,mint a tűzhely... tehát az önző ember mindent megszerez,ami kell neki,és aki erre képtelen,az árgus szemekkel követi őt. Azt az embert pedig,akit ki lehet használni , na őt szokták " jó embernek" nevezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése