Egy amerikai "mese" magyar fiatalok tolmácsolásában. A darab sematikus,olykor földtől elrugaszkodott,néha pedig a kegyetlen valóság tényeit sorakoztatja fel. Volt benne "könnyfakasztó dal,mi csókban hamvad el" ,pár "szerelmes fohász,mi oly könnyen fülbe mász",karakterfejlődés, humor,tánc, különböző élethelyzetek, siker,kudarc, dráma, romantika, halál.
Az a motívum tetszett benne,ami valóban erre az osztályra jellemző: a színésszé/művésszé válás kezdete,amikor betoppantak az iskola falai közé,a folyamata,a harc érte,és a megszerzett tudás hasznosítása. Az osztály előtt az élet,Tomiék előtt az élet,és ahogy elnéztem-laikus szemmel- többeknek közülük nagy esélye van az ezen a pályán való érvényesülésre. Kicsit hasonult a valóság és a eljátszott darab története.
Hallhattunk kiemelkedően jó hangokat,amire valami olyasmit mondanak manapság,hogy "Nagyot énekelt."
A legtöbb zenei alap nem nyerte el a tetszésem,de ez egyéni szociális probléma,szokták volt mondani. Nem az én dolgom megítélni,de például volt 2 lány,akiknek a szerepét felcseréltem volna,mert úgy tűnt,hogy jobban illene hozzájuk. Örülök,hogy megnéztem őket,ügyesek voltak,és Tomit is láthattam sziporkázni. Lehet majd róla írok még pár sort,de most inkább az ágyikóm választom.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése