"Égből hulló tüzes zápor,húsba tépő Sólyom szálljon
álmotokban rátok,ha már az ébrenlétben nincs igazság,
éjjel marjon néhanapján
szívetekbe minden gazság,hagyjon nyomot sok hazugság!
Érezzétek át milyen,ha Júdás csókol egy életen át!"
Ez zseniális,micsoda soráthajlások! Nem kedvelem igazán a soráthajlásokat,sem mástól olvasni,sem alkalmazni,mert ha nincs jól megírva,akkor "megállítják" a verset,döcögőssé teszik.Viszont ebben a dalban ( Tűzmadár: Júdás csókja) a zene annyira gördülékennyé teszi a szöveget,hogy az embernek nincs ideje elidőzni azon,hogy éppen hogyan fog folytatódni,vagy hogyan kellene folytatódnia.Nagyon lendületes,és ezt a jól kialakított belső rímek( zápor-szálljon-rátok; igazság-gazság-hazugság) is elősegítik.
A dal ezen versszaka tetszik a legjobban a fent leírtak miatt.Vajon ezen mennyit gondolkodhatott "költő"? :):):) Zsigerből jött,vagy komoly mozaikozás eredménye? Az elsőre tippelek.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése