Ma már tényleg elmentem a Finn Nagykövetségre.Olyan szép és jó,és nagyon kedvesek ott! A recepciós hölgy rendkívül segítőkész volt,és egy szavával sem említette azt,hogy nem.Igyekeztek minél teljes körűbb tájékoztatást adni.Kaptam különböző kiadványokat,amik segítségével egyengethetem az utam Suomi felé.Egy nagyon udvarias,kedves és barátságos szőke férfi is odajött és tanácsokkal látott el.
Ha ez vár rám Finnországban,akkor egy perccel sem akarok tovább itt maradni!
Miután kiléptem,a kaput úgy tettem be,mintha magát a Szent Grált tartanám kezemben.Aztán a papírtömeget magamhoz szorítva boldogan lépkedtem le a Kelenhegyi út meredekén,s utam folytattam a Mányoki úton.Olyan boldogság árasztott el,hogy már könnyek jelentek meg a szemeim sarkában.Valahol a felhők felett éreztem magam 300m-rel.Ennél erősebb szerelmet sosem éreztem még.
A Mányoki úton akarok lakni,egyszerűen gyönyörű.Dimbes-dombos,csodás régi kőépületekkel tarkított utca,sok növénnyel és múltszagú,tornyosulva hűs árnyékot adó falakkal. Egyszerűen elragadó,felemelő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése