Gondolnátok,hogy egy lélektakarítás milyen boldogsággal tud felruházni?A tegnapi beszélgetésre vártam már olyan nagyon régen.Aztán eljött.Aztán felszabadított.És elhinné az ember lánya,hogy a férfi egy végtelenül egyszerű szerkezet,csak mi,nők gondoljuk túl bonyolultnak?Persze csak azért,mert hagyják.Nem tudom,hogy a tegnapi találkozásunk során elvesztettem-e őt újra,csak azt tudom,hogy visszakaptam a szabadságom,és ez olyan jó!Nagyon jó érzés.Legszívesebben megöleltem volna,aztán kapott volna néhány pofont,majd lezártam volna az egészet még egy óriási,mindent megsemmisítő öleléssel.De nem így lett,nem is baj.Már ezért is hálásnak kell lennem,hogy eljutottunk erre a szintre.Basszus.Még mindig Rasmust hallgatok,és az a dal,amit eddig nem értettem,pontosan idevág.
"I think I never knew
You were trying to save me
Free me from the shadow
That lay on my shoulder."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése