Azt hiszem mostantól fogva angolul is kéne írnom a blogot,ugyanis ha minden jól megy,jövő tavasztól álmaim országában fogok melózni. Ma reggel - a "meglepő" tegnapi hír minden hatásával- Erasmus szóbelin vettem részt.Úgy terveztem,hogy mindent elmondok Finnországról,és bebizonyítom,hogy igenis ott a helyem.De valahogy nem voltam formában.
Igazán szeretném.Nagyon.
Remélem egy év múlva onnan irkálhatom a blogomat-már ha addig meg nem szüntetem.
Olyan szép napos idő van odakinn.A szél is fú,de ez legyen a legkevesebb.Az emberek nagy része hátra hagyta fejfedőjét,rövid és kigombolt kabátokban róják a köröket.Mit is írunk most? Január 23.Hétfő.S mint megannyi dolgozó méhek,mozgolódik a város.De mosolyt senki arcán nem látni.Valahogy ma nem akar működni semmi sem.Vagy mégis.Én új napra ébredtem,új célok foglalkoztatnak.Tán már lassacskán visszatérek a valóságba?De még...előttem lebeg egy kép,amiből oly sokáig erőt meríthettem,remélem megmarad azért még ez az érzés,ami elfog,amikor rátekintek. Szóval összegezzünk,mit is tanultam ez idő alatt?Bátornak lenni,határozottnak,magunkból minél többet kihozni,s mosolyogni.Az a legfontosabb.Az öröm,mert anélkül mit ér az emberi lét?
Jó,ma nem úgy teljesítettem,hogy akartam,de akkor sem tör meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése