Hogyan tegyem túl magam...

Annyira borzasztó ez az állapot.Minden visszacsinálhatatlan.Az is,hogy elmondtam neki,hogy mit érzek,és a műtétem is...utálom.Mért szúrtam el ennyire?Soha nem leszek szép,Ő soha többé nem fog szeretni,még barátként se,és más sem.Utálom,elegem van magamból.Minél jobban akarok valamit,annál jobban eltávolodok tőle.MIÉRT? Magamba roskadok olykor a magányos pillanataimban,aztán mindennap fel kell kelnem, vállalnom az ábrázatom,az érdeklődő-megvető pillanatokat,el kell rejtenem a bánatom,és élni tovább,mintha mi sem történt volna. Pedig történt.Alig beszélek,szótlan vagyok,aludni,enni alig bírok,de ez már nem a boldogság miatt van.Többször bizonyította az élet,hogy nincs rám szüksége,többször el akart taszítani magától,de azt hittem,ez átmeneti állapot.De aztán újra...minden megy a maga aljas rendjén.Hogy legyek erős?Hogy legyek önmagam,ha belül egy omladozó váz van csak,amiről az utolsó rózsák is elvirágoztak.Hogyan?