Bordélyházi toronyba zárt királylányként várom a herceget.De nem is vagyok bezárva,mart saját magamat tartom fogva.Közben jönnek és mennek a torony lakói(lakótársak),szerződéses barátságot kötnek velem,hogy itt lehessenek,majd mikor felbomlik a szerződés,szélnek erednek.Kit a hercege,kit az enyészet visz el.Megtanulnak itt sok dolgot,mert ez a torony jó iskolája az életnek.Amíg itt vannak,habzsolják az életet,tapasztalnak,átformálódnak,és "űzik az ipart",én pedig még mindig ugyanúgy,ugyanabban a minőségben ülök egy tollal egy füzet felett a torony egyik zugában,ahonnan mindent hallani.Mindent.
Még a szentek pajzánkodásának is fültanúja vagyok.Nem kell látnom,hisz jól ismerem ezeket a foszlányokat.
A torony nyitva áll,bárkinek.De én csak a hercegemre várok,akinek még holmi veszedelmes sárkánnyal sem kell megküzdenie.Csak rá kell jönnie,hogy hozzám tartozik...Vigyen el ebből az átkozott kéjlakból,mely minden elmét megmérgez.Csak az enyémet nem sikerült,inkább éltet,hogy itt szenvedhessek az átélendő események miatt.Egyedül.
Szóval gyere herceg,levelem elküldtem,szabadíts fel!Kérlek. Segíts elfelejtenem ezt a tornyot,minden hangot,arcot,minden képet,melyekkel itt kellet szembesülnöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése