Keresés ebben a blogban

2011. november 19., szombat

Álarcok mögött

Egy majdnem ideillő dal:
Dream Theater-Beneath the surface

Bámulatos,hogy  mi minden rejlik egy -egy jól ismertnek vélt arc mögött.Borzasztó,hogy annyi mindent magunkba fojtunk,s közben senki se kérdez rá,hogy fáj-e valami.
Ma megismertem egy fiút,akivel 2 éve egy egyetemre járok.Mindennap köszöntünk egymásnak,együtt ültük végig az órákat.Eddig tudtam a nevét,tudtam,hogy finn mániás,és hogy kik a barátai a közösségből.Többször beszélgettünk,de igazán csak ma ismertem meg. Egy mosolygós, életvidám tündéri fiú ő.Külsőre is a kedvesség,a megbízhatóság sugárzik belőle.Művész lélek,nagyon tehetséges művész!Kisfiús arca nekem akkor is szimpatikus volt már,amikor csak ismerkedtem az új emberekkel az egyetemen.

Erről a tündéri fiúról soha senki nem gondolná,hogy  5 éve szenved,hogy reménytelenül szerelmes egy lányba,aki nem lehet az övé.5 éve őrlődik vágyak közepette,legyőzve a legyőzhetetlent,hogy ne veszítse el a legjobb barátját.Ez a fiú nagyszerű.Nem tudja magáról,de én már tudom,mert ma kiderült. Remélem az ő barátságuk ép marad,bármi is lesz.

Jó érzés,hogy tudom,ő mit érez.Tudom,mert átéltem már ezt a fojtogató helyzetet.Jó érzés,hogy megbízott bennem annyira,hogy mindezt elmondta.Ugyanis ő zárkózott,a véleményét nem igazán vállalja fel, csendben figyel,és fél.De nem szeretném,hogy féljen.Talán nekem kell segítenem neki,és remélem tudok is.

:):):)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése