Keresés ebben a blogban

2013. november 22., péntek

Egy ilyet én is szeretnék rajzolni

"Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz. Ha, teszem azt, délután négykor érkezel, már három órakor elkezdek boldog lenni. Amint halad az idő, egyre boldogabb leszek. Négy órakor már izgulok és nyugtalankodom; felfedezem a boldogság árát! De ha meghatározatlan időben, bármikor jössz, sohasem fogom tudni, melyik órában öltöztessem ünneplőbe a szívemet..." Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg


Hamarosan megyek haza, drága Janka kutyám!:)))

2013. november 14., csütörtök

egy hosszú harc vége

Kicsit viharvert a lelkivilágom most, kiszakadt az életemből egy önmagát állandó bútordarabnak kinevező alak. Aki talán többet várt el tőlem, mint amit emberként adhattam neki. Konkrétan ostromolt, szerelmes volt belém már több,mint 4 éve. De ez már az a típusú ostromlás volt, amit legjobban a nyomasztó kifejezés jellemez. Szerintem más lány, akinek kicsit hevesebb a vérmérséklete, pillanatok alatt tisztázta volna ezt a helyzetet, de én birka módjára tűrtem. Vagyis számtalanszor tudattam vele, hogy hálás vagyok a figyelmességéért, de én nem kívánok tőle többet, mint barátság, talán nem akarta elfogadni, de ő mégis tovább folytatta a hízelgést. Az a fajta hízelgés,amit olyan férfitól nem vagyok hajlandó elviselni, akivel nincs köztünk érzelmi kötelék.Belegázolt már a komfortzónámba, és még szépen is fejeztem ki magam. Nem is panaszkodni akarok, igazából jobban érzem magam, hogy most lehullott a vállamról ez a teher, mert végre, annyi idő után felfogta, amit annyiszor elmondtam neki. Igazából az zavar, hogy egy jó ember került ki az ismeretségi körömből, csak az a fránya szerelem elcsavarta a fejét,és nem hagyta józanul gondolkodni.

Végül valamit szólt, amivel azt hitte, vérig sért. De nem sikerült. Lehet már annyira közömbössé tett és annyira megkeményített a tolakodásának folytonos hárítása, hogy ez már meg se kottyan nekem. Sajnálom azért a fiút, remélem hamar kiheveri ezt.

2013. november 8., péntek

Sakk novemberben Tomival



Nagy az én lelkem öröme, ugyanis drága Török Tomi pajtásom hamarosan a győri nagyérdemű előtt debütál a Sakk musicallel a Nemzeti Színházban. Ez a fotó pedig remek, ezért tettem ki!:D Kéz és lábtörést a svéd darabhoz minden színésznek, remélem úgy sikerül a bemutató,ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva.:)

2013. november 2., szombat

Na jó...

...a kettővel ezelőtti bejegyzésem egészíteném ki, hogy nem teljesen volt reménytelen a tegnap. Sajnáltam, hogy nem mentem haza pici unokahugihoz, és nagyon szenvedtem a sebemmel is, tehát mindent összevetve az kiindulás is rossz volt. De este odaértem a koncertre. Igaz sebtapasszal,de el mertem menni, és ez a lényeg.
Hogy kompenzáljam a sebtapasz látványát, kicsit kicsíptem magam,és eldöntöttem, hogy felveszem azt a rohadt magassarkú csizmát, ami elképesztően kényelmetlen, és hősiesen kibírom. A szépségért szenvedni kell. Vonulásom az úton számos férfiszempárt magára vonzott. Pedig csak a sminket, a kabátot, a fekete harisnyát és a csizmát látták. Jól esett az elismerés, volt,aki szóvá is tette, volt, aki mutatta,hogy ez már döfi, volt aki csak elbambult. Ritkán van ilyen, de most kifejezetten élveztem. A következő jó az volt,  amikor bementem a Rockotogonba, álltam jegyért sorban, és pont Peti jött fel a lépcsőn, gyors le is puszizkodtunk. Az a lépés nagyon jól jött ki:.) Aztán ráleltem mindenkire, szépen elmagyaráztam a sebem történetét, mert nagyon érdekelte őket a dolog.:D De nem tudtam hazudni, most már tudják,milyen butaságra vagyok képes.:)))

Petivel többet nem beszéltem, valahogy nem is szívesen akartam mutatkozni előtte ilyen fejjel, sem magyarázkodni. Nem volt ma önbizalmam, se lelkierőm. Sajnálom. Rohadtul, mert jobban is elsülhetett volna ez az esemény.  Ismerősöm,a kedves N. a koncert után unszolt, hogy menjek oda a Petihez beszélni, ott állt tőlem 3 méterre,pakolászott, de nem akartam zavarni, mindenki rajta lógott, már engem zavart. Valahogy ezen az estén nem tudtam, vagy nem mertem a formámat hozni.
Viszont mégis volt valami szuperség az estében,egy aprócska gesztus, ami megmelengette a szívemet...de ez maradjon az én titkom. :))))

:) Igaz,igaz!

Republic - Soha ne menj oda



Soha ne menj oda,

ahol parancsra kell, hogy tapsolj!

Soha ne menj oda,

ahol parancsra röhögni kell!

Az undorító jelző ide passzol,

a boldogságtól hányingerem van.




Csak jönnek, jönnek, jönnek, jönnek a vágyak,

hogy zabálni, zabálni, zabálni, zabálni még.

Jó étvágyat kívánok és egy házat,

a boldogságtól hányingerem van.




Nem kell mindig szemből látszani,

nem kell bárhol, bármit, bárkivel!

Nem kell mindig kaviár,

fogadd el inkább, ami jár!




Párám, párám, párám, párám, párám, párám,

nagyon jól érzed magad!

Párám, párám, párám, párám, párám, párám,

nagyon jól érzed magad!




Csak pozitívabb világszemlélettel,

fejlődhetsz és haladhatsz tovább.

Így társadalmunk hasznos tagja lennél,

a boldogságtól hányingerem van.




Bármit, bárhogy, bárhol, bárkivel,

bármit, bármit, bármit, bármit.

Ne érdekeljen, ami érdekel,

bárkit, bárkit, bárkit, bárkit.




Párám, párám, párám, párám, párám, párám,

nagyon jól érzed magad!

Párám, párám, párám, párám, párám, párám,

nagyon jól érzed magad!

Ó hogy az a....

Kicsit megfájdult a szívem, mert egy olyan ember sértett meg, akitől nem vártam volna. Ja,hogy ez így szokott lenni az életben? Igen.
Valahogy mindig az utcán kapom meg az arcomba, hogy én milyen rossz vagyok. Valamiért mindig, akkor, amikor elbújnék legszívesebben a világ elől, mert nem vagyok magammal megelégedve,de szívem mégis hatalmas. Jó,hát nem veszem a szívemre annyira, legalább is remélem, mert csak egy részeg ember szavai sértettek meg...ja de a részeg őszinte.
      Egyik kedves szaktársammal összefutottam most koncert után az aluljáróban, totál részeg volt, de azért felismert. Ráköszöntem, odatoppant elém, és összevissza hadovált, logikátlan baromságokat. Aztán elkezdi nekem, hogy ő nem tud komolyan venni engem, mert hogy kislányos vagyok. Egy kislány,aki nem mondható nőnek.És soha senki se fog komolyan venni. Azt is mondta, hogy én ártatlan vagyok. Belátom, ez valamelyest abban mutatkozik meg, hogy fiatalabbnak tűnök a koromnál, és nem az első eset, hogy ezért semmibe vesznek. Aztán majdhogynem a viselkedésemet kezdte el szapulni. Ezt is elviselem, mert nem ismer, és ezért hülyeségeket beszélt. De mikor azt mondta konkrétan, hogy nem tart annyira jó nőnek,hogy egy másik csajjal ne jöjjön össze,meg hogy sosem értette,hogy egy közös ismerősünk mit tartott rajtam kívánatosnak, akkor ránéztem a haverjára, aki valahonnan ismerősnek tartott engem,és arra kértem, vigye el a szemem elől.  De csak nem ment el vele, hanem tovább folytatta a szapulásomat, amit javarészt alaptalannak tartok, ráadásul nem is kérdeztem, úgy válaszolt. Aztán betelt a pohár nálam, és elindultam hazafelé,ez a lökött meg utánam futott,hogy ígérjem meg,hogy ezt senkinek nem mondom el. Megígértem.

Persze,hogy nem marad titokban. Jó,igazából nem tudom miért akarja ezt titkolni, hogy egy vele mindig kedves és jóhiszemű csajt így megsértett, hiszen csak a saját véleményét mondta el! Szólásszabadság van!!!

Jajj, nagy az Isten állatkertje. Dehát mit tehetnék, szemet hunyok efelett, úgyse látom már ezt az idiótát többet. Az bánt, hogy nem érti azt, hogyha kedves vagyok, nyíltszívű és jókedélyű, az nem gyerekesség, hanem jóhiszeműség. A mai világban már az is baj, ha próbál rendes lenni az ember? Kurvának kell lenni, hogy megbecsüljenek?  Szólok, hogy erre én nem vagyok képes és hajlandó. Van tartásom, lehet ez a baj. Vannak saját gondolataim. Vannak terveim. Van eszem. Van ERKÖLCSÖM. Van személyiségem és olyan dolgaim, amire rohadtul büszke lehetek. És elmondhatom, hogy a szüleimtől egy nagyszerű alapképzést kaptam az életre. Ja és természetesen vannak érzéseim, amiket lehet nehezen fejezek ki, és nagyon kevés embernek, de azok igaziak,stabilak és nehéz kicsikarni belőlem.
Na akkor ki a gyerekes? Ez a fiú. Aki miután lefogyott és kiszállt egy idióta kapcsolatból, kis ribancokat hajt buliról bulira, és ez neki elég. Ez neki cél. Ez neki kielégítő és boldogságforrás. Hát csak gratulálni tudok.
Remélem valaki egyszer őt is szembesíti a hibáival, mert én nem ismerem annyira, hogy kivesézzem.


Amúgy meg miért van az, hogy az emberek nyilvánvaló dolgokat mondanak el a másikról? Tudom, hogy alacsony vagyok, tudom, hogy fiatal az arcom, és nem olyan a testalkatom, mint egy normális 22 éves ivarérett nőé. Tudom,hogy kicsi a lábam és a kezem is, látom,ha egy seb van az arcomon. Tudom, hogy bármit veszek fel, bárhogy kenem magamra a kozmetikumokat, akkor is elkérik a személyim.  Miért kell ezt a szememre vetni?


Záró mérlegfőösszeg eredménye: Fos volt ez a nap.

2013. október 31., csütörtök

röhögjünk sírva magunkon!

Belga- Boros

Még több fogkrééémt, még több fogkrééémt ide!:D

Asszem a válságkezelésből 5-öst adhatok magamnak mára.

Egy hónapja, vagy egy kicsit több ideje készülök egy remek programra, amit holnap rendeznek meg. Gyakorlatilag a tőszomszédságomba érkezik a csodálatos és nagyszerű TM, a sok kedves ismerőssel, remek zenélgetéssel és hangulattal az egyik legjobb rockklubba, és én, én balga, az ostoba, az idióta elcsúfítottam magam. Áááááá.:D Így nem merek emberek közé menni! Illetve mehetnék, ha egy orbitális ragtapaszt tennék a sebre, és azt mondanám, hogy wing-tsunban, amikor a nagymestert győztem le 2 nappal ezelőtt másfél órás harc után, akkor sérültem meg. Jaja,ez így volt!:D

Nem tudok mást tenni, röhögök magamon, ekkora lúzer is csak én lehetek, és nem tudom miért, de ez felettébb szórakoztató!:D


HIM - The Funeral Of Hearts

HIM The Funeral of hearts

Hideget akarok,telet és havat!!!Meg finnséget. Fekete meleg kabátot hordani,és spakát, csizmát. Belegázolni a hóba tiszta tekintettel,s a kopár távolba bámulni, ami egybeolvad a fehér éggel. Látni akarom, ahogy jégcsapok lógnak,látni akarom a hótakaró alól kibukkanó elhalt növényi részeket, és a reménytelenségüket. Aztán a pocsolyák tükrét betörni, a deret lemorzsolni az ágakról, vagy csak az emlékeimbe képeket készíteni róla. A tél amolyan tisztítótűz, lenyugtat, elveszi az energiákat, s ezalatt a mélynyugalom alatt annyi minden megalapozódik. A tél a magány. Számomra sosem a halált jelentette.