Korrekt történet

Ettől, kedves olvasóm, el fog füstölni az agyad.

Már régebben feltűnt az instán, hogy Perttu Kivilaakso folyton dobálja szíveket az Outlander és Sam Heughan posztjaira.

Egyik nap pedig Sam kitett egy metálvillás képet magáról, így végre ürügyet találtam a matchingre.:D

Forrás: Sam Heughan, Instagram

Holnap jön az Apocalyptica, így hát az alábbiakat terveltem ki:

odamegyek, rábeszélem Perttut, hogy jöjjön velem (elrabolom) Sam-hez. Természetesen Sam már nagyon vár minket skót whiskyvel. Amikor megérkezünk Sam-hez, hármasban kondizunk egyet az Apocalyptica zenéjére, ezek után megnézzük az Outlander összes részét. Tartunk egy menő pizsipartyt, ahol én fésülgetem Perttu haját, majd ő kifesti a körmeim feketére. Sam pedig kiltben skótul tanít minket és workout tippeket ad. 

Rendes leszek, kicsit hagyom őket, hogy váltsanak pár szót a béna Trónok harcáról, de csak addig, amíg telefonon szólok Laurinak, hogy csatlakozzon. Lauri Villével zajló alkoholizálását nem akarja csak úgy félbeszakítani, így Ville is eljön vele. Jön velük még 8 rekesz vodka is, főleg áfonyás Finlandia. Lauri beismeri, hogy utálja Los Angelest, és legszívesebben ezzel a remek társasággal élne örökké.

Végül mindenki beismeri, hogy ők is utálják aktuális helyüket, és mindig is egy ilyen team-re vágytak, ami ezen a csodálatos estén összejött. Elhatározzuk, hogy elköltözünk egy lakatlan szigetre, építünk rá repteret, és tökre bio-önellátóak leszünk a kedvenc agrármérnöküknek köszönhetően.

Természetesen lesz ott stúdió a zenészeknek és birka meg ló  és gyúróterem a skót Highlander-nek. Nekem meg borászatom lesz és félisteneim. 

Behálózott

Végem van,most már teljesen.Ha akarnék sem tudnék harcolni ellene. Schrott Péter teljesen megbabonázott.Az egyik online rockrádióban volt nem rég egy műsorban,ahol fórumozók kérdéseire is válaszolt Péter.Aztán írtam neki,az enyém volt az utolsó előtti,és megkérdeztem,szereti-e az Apocalypticát,és kiderült,hogy nagyon. :) Aztán habár nem is kértem,lejátszottak egy dalt tőlük,és ő a Bittersweetet választotta. Azt a dalt,ami finn a köbön,és imádom, Laurival Ylönennel és Ville Valoval. Nekem ez olyan elmondhatatlanul jól esik,kicsi szívem olyan boldog!

Mesebeli hercegem 3.

A mai reggel,mikor hatkor a U2-In a little while című kellemes dala ébresztett,azt hiszem már akkor megfogalmazódott bennem a kérés a sorshoz.Aztán ébresztett fél 7-kor,majd 10 perccel később,majd 7-kor,és visszaaludtam,végül felkeltem fél 9-kor.Egész nap nagyon jól éreztem magam,lelkileg és fizikailag is felfrissültnek éreztem magam.Kedvem támadt  kreatívkodni is végre.Összedobtam egy virágcsokrot,aztán kivittem a papára a temetőbe.Komolyan úgy éreztem magam,mint egy kis angyal.
Végre éreztem,hogy nyár van.Sokat voltam az udvaron,napoztam délután,s közben Apocalypticára és Moonsorrowra szundiztunk az ebecskémmel.:)

Aztán mikor kezdtem unni magam,minduntalan elő-előjött az a reggeli óhaj,hogy bárcsak...esetleg....eljöhetne hozzám.Csak félve mertem kérni...és jöttek a kérdések,hogy vajon tanul-e,hogyan megy neki.S mikor jön,mikor hozza a levelet ellenőriztetni,hogy végre hadd találkozzak vele,és segíthessek neki....meg egyáltalán,hogy láthassam.

Mentek a motorosok az utcán,és mindig felkaptam a fejem,hogy ő jött-e,de szomorúan nyugtáztam,hogy nem.

Aztán délután éppen a házban foglalatoskodtam,amikor nagyon gyanúsan ismerős motorhangot hallottam.Istenem,ez nem lehet.Ő az,csak kívánnom kellett! Kinéztem, felment a vérnyomásom...sutty gyorsan cseréljük le hosszú farmerra a rövid kockás skót szoknyámat...mire átvedlettem,már csöngetett is.Kirohantam,hatalmas nagy hévvel a szívemben,és megláttam az ő nyugtató szép arcát. Hozott valami könyvet,de rá se hederítettünk,igazából csak sok perc beszélgetés után mondta,hogy azt a bátyusnak hozta vissza.De meg se kérdezte,hogy itthon van-e a bátyus.Most végre kicsit úgy érezhettem,hogy konkrétan hozzám jött el.Szerintem még egy fél óra is volt,amennyit beszélgettünk.Már majdnem be akartam hívni,hogy üljünk le,és kényelmeseb úgy beszélgetni.
Olyan szép arca van,olyan jó,pozitív a kisugárzása, és én is éreztem,hogy sziporkázok.Mondtam a magamét,mondta a magáét,és olyan jól elvoltunk...aztán a végén valamiért megemlítettem,hogy a bátyus nincs ám itthon,de nem olyannak tűnt az arckifejezése,mint aki nagyot csalódott...Szerintem elég hamar leesett neki.:D
Jajj,tudom,hogy nem lesz,de sok ilyen jó kis találkozást kívánok magamnak Vele.Mert annyira élvezem!!!!
Nagyooon!:D Csupa-csupa pozitívum ez a pasas,nem nagyon tudok mást mondani,akiért ennyire odáig meg vissza lennék!:D